• 2014.03.22. - 2014.11.02.

914 őszén fiatal és lelkes katonák százai indultak el a frontra az alig pár ezer lakosú Gödöllőről, hogy személyes bátorságukról tegyenek tanúbizonyságot. Lelkesek voltak, de nem tudták mi vár rájuk. Nem voltak felkészülve arra, hogy ez a háború, amelyet aztán az angolszász történetírás a Nagy Háború névvel illetett, az új haditechnikának köszönhetően már nem az egyénről, az egyéni bátorságról, hanem a tömeges mészárlásról szól. Rövid időn belül majdnem mindegyik itthon maradt család gyászolt valaki ismerőst, rokont, barátot. A háború pedig csak nem akart véget érni, és a nélkülözés lassan elérte a hátországot is…

A történelem könyvekből sosem azt tanuljuk, hogy az egyén, a „kisember” hogyan éli meg a háborút, csak a csapatmozgásokat, a nagy csatákat, az évszámokat igyekszünk megjegyezni, de a lényeg: az emberek napi küzdelme, veszteségei kimaradnak a tankönyvek lapjairól. Pedig a személyes történelem apró mozaikkockáiból állnak össze a nagy események egységes egésszé.

„Adj király katonát!” – Gödöllőiek az első világháborúban című kiállításunkkal azoknak a többségében névtelen, vagy az emlékezet sűrű ködébe veszett embereknek kívánunk emléket állítani, akik harcoltak a 20. század elejének nagy háborújában, valamint azoknak a családoknak, akik férj, apa és támasz nélkül itthon maradva küzdöttek az egyre nehezebb mindennapokban.

Kiállításunk megvalósításakor ezért tudatosan azt az utat választottuk, hogy elsősorban a saját anyagunkat és a helyi lakosok által megőrzött emlékeket állítottuk ki. Nem várt módon igen bő anyag gyűlt össze a gödöllői polgárok jóvoltából, tovább bővítve a muzeológusok ismereteit is a háború helyi hatásairól. Ezúton is köszönjük mindenkinek azt, hogy tárgyak, levelek, iratok, fényképek kölcsönzésével hozzájárult a kiállítás gazdagításához.

Két esetben volt szükséges országos szakmúzeumok anyagát igénybe vennünk: sajnálatos módon helyben kevés anyag őrződött meg a kastélyban működött kórházról, így ezt analógiák alapján a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum jóvoltából sikerülhet elképzelnünk, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagára támaszkodtunk, amikor korabeli plakátokat, felhívásokat kerestünk. Köszönjük mindkét múzeum és az ott dolgozó kollégák segítségét.

Reméljük, hogy kiállításunk és a katalógus hozzájárul, hogy Gödöllő történetének ezt a szomorú fejezetét jobban megismerjék. Így a hősök emlékének ezzel közösen adózunk a centenáriumi év alkalmából.