• 2015.03.14. - 2015.05.18.

Juhász Árpádot a gödöllői művésztelep alapító tagjaként tartjuk számon, Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár mellett. Születésének 150. és halálának 100. évfordulója alkalmából elérkezett az idő, hogy megismertessük személyét és művészetét a kiállítás-látogató közönséggel. Juhász Árpád festőművész a gödöllői művésztelep meghatározó tagja, a művészek életfilozófiájának valódi megélője. A gödöllői művészteleppel foglalkozó valamennyi szakirodalomban olvashatunk róla, a csoport bemutatásánál az ő munkái is szerepelnek. Művészetéről megemlékeznek mind a vajdasági művészettel, mind pedig a gödöllői művészteleppel kapcsolatos konferenciákon, kiállításokon. Juhász Árpád a vajdasági Zomborban nőtt fel, gyönyörű szűröket készítő kézműves, magyar szabó, azaz szűrszabó gyermekeként. Családjára mindig szeretettel utalt. Művészi tehetsége már fiatal éveiben megmutatkozott. Érettségi után azonnal felvételt nyert a Mintarajziskolába, amelynek elvégzését egy zombori ösztöndíj segítette. Tanulmányait 1894-től 1896-ig Lotz Károly mesteriskolájában folytathatta, itt ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral. Grafikáin a könnyed vonalkezelés, a téma pillanatok alatt való értelmezése és átadása tükröződik. Küldetésszerűen végzett feladatot vállalt magára a huszadik század elején abban az országos szintű, Malonyay Dezső nevéhez kapcsolt programban, amely a magyar nép még fellelhető kincseinek összegyűjtését tűzte ki céljául. Valósághű rajzain felfedezhetjük magát a művészt is. Juhász Árpád rendkívüli szorgalommal és odaadással ábrázolta az embert, a férfit, a nőt és a gyermeket, és minden, ember alkotta és természeti elemet. Fiatal éveiben, illetve a gyűjtőutakon járva, kisméretű olajképeket is készített, amelyeken a napsütötte búzatáblák izzásának ábrázolásában, a mezőn ebédelő parasztok és a zombori piac virágárusainak megjelenítésében megismerhetjük festői énjét. A művésztárs és barát Nagy Sándor így emlékszik vissza a korán meghalt Juhász Árpádra: „Nem hiszem, hogy becsületesebb magyar nadrágot magyar csizmába húzott valaha valaki, de volt abban a nadrágban még becsületesebb, maga a gazda, Juhibá. Ám ez a fogalom teljes értékét elveszítette s így veszítettük el Juhibát is, időnek előtte. (…) Igazi csodálattal s áhítattal tudott elmerülni munkáiban. Mi pedig szerettük őt igazán és őszintén és kivétel nélkül.” Juhász Árpád életét és művészetét megismerve méltán emlékezhetünk meg róla a huszadik század eleji magyar művészet jeles alkotói között.

Őriné Nagy Cecília
művészettörténész
a kiállítás kurátora