A gödöllői uradalom földesura 1809-ben Grassalkovich III. Antal volt. Birtokáról térképek készültek ebben az esztendőben, amiket feltehetően Benyovszky Imre hercegi uradalmi mérnök, földmérő rajzolt. Ezekből csupán néhány darab maradt fenn, amiket múzeumunk őriz. Pazsak és Boncsok dűlők (ma) ekkor szőlőparcellákra voltak osztva, amiket nyugatról a Szadára vezető út, északról Szada jobbágyfalu határa, keletről és dél-keletről az uraság babati erdősége, déli oldalról pedig az Öreghegy szőlői határoltak. A szőlőket szép zöld színnel jelölték, a sötétebb zöld részek talán az újabb telepítést jelenthetik. Az erdőséget barna színnel és fákkal; a domborzatrajzot csíkozással ábrázolták. A szöveges magyarázat természetesen még latin nyelvű, a méretarányt a bécsi öl (100 öl=52 mm) határozta meg. Az északi irányt nyíl jelöli.
Tulajdonképpen a település különböző részein fekvő, növénytermesztésre használt területek parcellákra voltak osztva. Minden telkes jobbágy család minden dűlőben legalább egy parcellát művelt legyen szó gabonáról vagy szőlőről. Pazsakon 74, Boncsokon pedig 107 parcella volt. A szőlő azért izgalmas, mert bevételi lehetőséget jelentett a kisebb telekkel bíró vagy telek nélküli jobbágyoknak. (Ők voltak a zsellérek.) A földesúri rendelkezéseknek megfelelően a felesleges bormennyiséget eladhatták. Igaz, számos esetben előfordult, hogy tilalom idején (amikor csak a birtokos kocsmájában lehetett italt venni és fogyasztani) mértek ki bort a jobbágyok. Az ilyen tiltott borkimérést nevezték kurtakocsmának is.Az egykori dűlők és parcellák rendszere mai napi hatással van városunk fejlődésére. A 18-19. századi boncsoki parcellák elhelyezkedése szinte kijelölte az olyan 21. századi utcák kialakítását, mint a Kökörcsin, Estike vagy Hajnalka utcák.
Czeglédi Noémi