Március 22-én Élet az “álomidő” után címmel nyílt meg a Gödöllői Városi Múzeum új időszaki kiállítása. A tatai Kuny Domokos Múzeum Pintér László ausztráliai néprajzi gyűjteményéből és a Gödöllői Városi Múzeum Ignácz Ferenc anyagából összeállított tárlat az ausztráliai őslakosság mindennapi életébe kalauzolja el a látogatót.
A kiállításon használati tárgyak (még harci bumerángok is), fényképek, szöveges ismertetők és filmfelvételek világítanak rá, hogy az őslakos rezerváció milyen lehetetlen természeti viszonyok között próbált fennmaradni, például Ausztrália Északi területén, ami a mai napig a kontinens legelhagyatottabb része.
Az eseményen részt vevők egy nem mindennapi zenei élményben vehettek részt Martin Balázs révén, aki egy tradícionális észak-ausztrál őslakos fúvós hangszeren, a didgeridoo-n játszott.
A tárlatot dr. Jeney László geográfus, egyetemi docens, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, köszöntötte, majd az eseményt dr. Vargyas Gábor professzor emeritus, etnográfus nyitotta meg.
A kiállítást dr. Antoni Judit régész-néprajzkutató rendezte és állította össze.
Az ötödik kontinens őslakosságának titokzatos világát szeptember 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

Pintér László, aki élete egy részében Tatán lakott, 1969 és 1990 között Ausztráliában, az Északi Területen (Northern Territory) élt és Tennant Creek mellett, a Peko bányavállalatnál dolgozott. Látva és tapasztalva a helyi őslakos csoportok életének megpróbáltatásokkal teli mozzanatait, ősi anyagi kultúrájuk lassú eltűnését, életmódjuk negatív változásait, megérlelődött benne az elhatározás, hogy az akkori állapotból megpróbáljon valamit megőrizni és átmenteni a jövőbe. Ennek egyik lehetőségét egy gyűjtemény létrehozásában látta és ezt sikeresen meg is valósította.Őslakos tárgyakból összeállított anyagának egy részét előbb Budapestre, a Néprajzi Múzeumba küldte, majd 1987-ig, több részletben, mintegy 420 tárgyat ajándékozott a tatai Kuny Domokos Múzeumnak. Ezeket a tárgyakat a tatai tanár Skoflek István tanácsai, útmutatása alapján viszonylag pontos dokumentációval is ellátta, így ez az anyag a hazai egyetemes néprajzi gyűjteményekben – Ausztrália tekintetében – kiemelkedő jelentőségűnek számít.