Tisztelt Megemlékezők! Kedves gödöllőiek! Városunk mindig büszke volt az 1848/49. évi forradalom és szabadságharchoz való kötődésére. 15 esztendeje rendezték meg az első fáklyás felvonulást a Török Ignác Gimnázium vezetésével, újabb ’48-as hagyományt teremtve a településen.A közös ünneplésre már nem csak 15-én volt lehetőség. A megemlékezés idén is napokkal ezelőtt kezdetét vette a városban. Az óvodások, kisiskolások kokárdái, zászlói kedd óta díszítik a Petőfi szobrot. Ünneplőbe öltözött felső tagozatos diákok és gimnazisták is részt vettek már az iskolai megemlékezéseken. Őket látva mindannyiunkban észrevétlenül megteremtődött az ünnepi hangulat. A felkészülés, a megemlékezésre való ráhangolódás fontos része az ünnepeknek.Hosszabb ideig foglalkoztatja a fiatalságot, az emberekben felkelti az érdeklődést az ünnepi eseménysorozat, közös történelmünk iránt. A nemzeti ünnepeink megteremtik, felébresztik a magyarságunk megőrzése iránti igényt. Olyan, mára kiüresedett értékeink telítődnek meg tartalommal, mint a hazaszeretet, hűség, felelősségvállalás a tetteinkért.1848 eseményeinek, szereplőinek megidézésén túl miről is szól ez az ünnep? Hiszen oly sok mindent elmondtak már, s különböző politikai rendszerek saját köntösükbe öltöztették március 15-ét. Közös értékeink felelevenítésén túl, mindenkinek mást jelent. Az a család, intézmény, település, amelyik kötődik egy személyhez, eseményhez valóban felkészül az ünnepre. Gödöllő is ilyen város. Török Ignác, Kossuth és a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazása, Petőfi korábbi gödöllői tartózkodásai, sőt még az isaszegi csata révén is mi gödöllőiek valóban magunkénak érezzük köztörténetünk e jeles ünnepét. Természetesen a rádió- és televízió műsorok: közvetítések, klasszikussá vált Tv filmjeink, a dokumentumműsorok az ünneplés szintén fontos eszközei. A személyes élmény azonban más. Hiszem, hogy valamilyen módon beépül az emberek tudatába, építve és fenntartva kollektív emlékezetünket. Mi, egy távoli generáció mást látunk az akkori történésekben, mint azok, akik jelen voltak Táncsics Mihály kiszabadításánál, a 12 pont felolvasásánál, vagy mint az, akinek fia elesett a harcokban. Sokan szenvedtek a szabadságharc bukásának fájdalmas és nehéz következményeitől. Mára mindez ünneppé szelídült, amikor felidézzük elődeink tetteit, érzései, rövid időre feltámasztva a múlt hangulatát. Mi mindannyian, őseinkhez hasonlóan részesei voltunk, vagyunk történelmünknek, hiszen a múlt elődeink – közemberek, hétköznapi polgárok és jeles személyiségek – mindennapjainak összessége.

Köszönöm a figyelmet!

Czeglédi Noémi