Bevezetőül a szerzőtől, ehhez a rendhagyó, színes képes, közvetlen stílusú úti- és munkanaplóhoz (Sydney, 2000):

Kiáltás a pápua hegyek felé, amelynek visszhangja halkan, remegően, kicsit nekidőlve érkezik vissza, hogy Pápuaföld. Ez lehet féltő jajkiáltás: vigyázz Pápuaföld, mert veszélybe kerülhetsz „kultúrvilágunk” fertőzően gyors terjedésétől.

De lehet figyelmeztető is a mi fajtánknak, hogy vigyázzunk, ha erre a területre merészkedünk, mert nem lehet lekezelő turistamodorban beszélni vagy cselekedni a pápuákkal, még akkor sem, ha egyes törzsi területeken még kőkorszaki állapotban élnek.

Nem primitív az a nép, amely annyi szép művészeti alkotást tud létrehozni és oly nagyszerű-nagylelkű emberi magatartást képes felmutatni, még azok után is, hogy a kannibalizmus bélyegét ráragasztottuk.