Török Ignác szobrok Gödöllőn

Török Ignác tábornok, a mártírhalált halt aradi vértanúk egyike, gödöllői születésű volt. Édesapja Nemescsói Török Ignác II. Grassalkovich Antal szolgálatában állt, kezdetben kasznár volt 1793 és 1810 között. A hivatali ranglétrán feljebb jutva később számadó végül pedig pénztárnok lett. Török Ignác elsőszülött fiúként 1795-ben látta meg a napvilágot az uradalom kasznár-házában, mely a kastély közelében a Sörház mellett állt. Az épület a homlokzatával az Alsó-park felé nézett. A ház egy kiterjedt épületegyüttes volt, melyben nemcsak a lakóházuk, hanem a hivatali helyiségek is helyet kaptak, a három lakószoba mellett egy hivatali helyiség is volt. A ház a mai napig is áll a mai Ady Endre sétány és a Martinovics utca sarkától kiindulva, az utcával párhuzamosan. Később, ahogy az édesapa számadó lett, új házba költözött a család. Ez az épület a mai Szabadság téren állt a múzeum mellett, egészen az 1970-es évek végéig, mikor a tér átalakítása miatt lebontották. Török Ignác ebben az impozáns épületben töltötte a gyermekkorát. A 19. század során az épületet L alakúvá alakították és több más épület mellett az erdészeti hivatal kapott benne helyet. A 20. század második felében a községháza egy része volt az épületben, majd pedig az 1980-as években az épületkomplexumot mely Török Ignác házát is magában foglalta elbontották.

1932. május 12-én hétfőn földmunkások dolgoztak Arad mellett a Maros partján, hogy a töltést megemeljék. Amunkálatokhoz szükséges földet a töltés mögül termelték ki, ott ahol a régi Maros-fahíd vári hídfője volt. Az egyik munkásnak megakadt az ásója, majd pár perc múlva egy koponyát fordított ki a földből. Ezzel kezdődött meg az Aradon kivégzett tábornokok sírjainak feltárása, melyről az Erdélyi Hírlap 1932-ben cikksorozatot is indított. Az akasztófán kivégzett tábornokok közül négynek a holttestét a kivégzést követően azonnal elszállították, azonban öt tábornok földi maradványai nem kerültek elő. A megkezdődött régészeti feltárások során először Aulich Lajos maradványi kerültek a felszínre, majd ezután Poeltenberg Ernő, Nagy-Sándor József, Török Ignác és Knézich Károly sírjának azonosítása következett. Az ásatásokat júliusban a román hatóságok betiltották és kötelezték a munka vezetőit a leletek azonnali elföldelésére. Eddig az időpontig Aulich Lajos, Nagy-Sándor József és Knézich Károly sírját sikerült részletesen feltárni a régészeknek. Végül a maradványok az aradi temetőben, egy családi kriptában leltek új nyughelyre. A munkálatokat csak 1933 szeptemberében folytathatták a régészek, mikor Poeltenberg Ernő, majd Török Ignác tábornok sírgödrét tárták fel részletesen.

Az exhumálás híre Gödöllőre is eljutott. A hír hallatán a település elöljárósága mozgalmat indított a tábornok hamvainak hazaszállítására. Úgy gondolták, hogy a legméltóbb hely az újratemetésre az isaszegi csatában elhunyt honvédek emlékére állított szobor előtti terület volna. A hamvak hazahozatala érdekében – Schláger Árpád apátplébános kezdeményezésére – intéző bizottságot is felállítottak, melyben többek közt helyet kapott a plébános mellet vitéz Endre László főszolgabíró, dr. Berente István orvos, vitéz Demeczky Miklós ezredes, Béky Ferenc erdőszámtanácsos, Gáll Imre méhészfelügyelő, Hajlamász János főjegyző, dr. Oszvald Arisztid és dr. Szopek Lóránd premontrei tanárok, Persler Kálmán és Sidó Lajos, iskolaigazgató. A tábornok hamvainak haza szállításával azonban sokan nem értettek egyet. Szerintük a román hatóságok nem engedélyeznék a szállítást, mivel ez a propaganda törekvéseiknek sokat ártana. A hatóságok szeretnék az egész sírfeltárást meg nem történtté nyilvánítani és agyonhallgatni. De más oldalról is ellenezték a hamvak hazaszállítását, mint a helyi sajtóban fogalmaztak: „Sokakban−odaát is, itt is−azt a hitet keltené, hogy belenyugodtunk a trianoni mészárlásba. Már a hősök hamvait is hazahozzuk. Mikor pedig ők ott is otthon vannak.”

A hamvak végül nem kerültek Gödöllőre, de a szülővárosa mindenképp meg kívánt emlékezni a tábornokról. Az 1930-as évek elején, Sidó Lajos (ekkor még tanító) saját költségén már elkészíttette a tábornok bronz mellszobrát. Azonban a szobor talapzat hiányában ekkor még nem került felállításra. A helyi lapokban gyűjtés indult a talapzat elkészítésére és a szobor elhelyezésére az alvégi iskola előtt, mely ma a Hajós Alfréd Általános Iskola Török Ignác utcai telephelye. A pénzadományok viszont lassan érkeztek, így a kezdeményezés elhalt. De a szoborállítás ötletének hatására a képviselő testület határozatot hozott, hogy a Tégla utcát kereszteljék át Török Ignác tábornok utcára. A szobor felállítására végül 1935-ben került sor, helyéül az akkori Ferenc József térnek a Hősök ligeti részén, az I. világháborús emlékművel szembeni területet jelölték ki. Az avatást október 6-ra időzítették, a vértanúk kivégzésének emléknapjára. Ezen a napon nemcsak a szobor került leleplezésre, hanem ekkor avatták fel az országzászlót is a kastélykápolna előtti területen. Először az országzászló avatására került sor délután 4 órakor, majd ezt követte a tábornok szobrának leleplezése. Az esemény alkalmával vitéz Endre László járási főszolgabíró tartott ünnepi beszédet, mely előtt és után a gödöllői ipartestületi dalárda énekelt hazafias dalokat. Az ünnepi eseménysorozat zárásaként a Persler−féle Korona szálló nagytermében műsoros ünnepélyt tartottak. Az ünnepségen részt vett a tábornok nevét viselő győri árkászezred tiszti küldöttsége. A család képviseletében dr. Török Béla kormányfőtanácsos, Szeged város főügyésze vett részt az eseményen.

A szobor felállítása után pár évvel sok polgár véleményével azonosulva már az elöljáróság is azon az állásponton volt, hogy az alkotás, főleg annak méretei nem felelnek meg az elvárásoknak. Úgy vélték, hogy Török Ignác emlékét méltóbb módon kellene megörökíteni, így 1940-ben gyűjtést indítottak, hogy egy nagyobb méretű emlékmű készülhessen. A háborús időszak miatt az adományok ismét lassan csordogáltak, így a kezdeményezés, mint sok más esetben, most is elhalt. A szobor életében a következő változást az 1943-as év hozta, mikor a településen a Jamboree 10 éves évfordulójára emlékművet kívántak állítani. A legalkalmasabb helynek a Török Ignác szobor melletti területet vélték a barokk lakóház sarkán. A kisméretű szobor azonban nem illett a Jamboree emlékmű mellé, így azt 1943 októberében levették azzal az indokkal, hogy a kivitelének egy megfelelőbb helyet keresnek. Valószínű, hogy a háború akadályozta meg az elöljáróságot abban, hogy a szobrot egy általuk megfelelőbbnek tartott helyen felállíthassák. Végül a háború után, 1949-ben került Csikász László alkotása a végső helyére a tábornokról elnevezett utca elejére, ahová már 1933-ban is szánták. A szobrászművész a 20. század elején Gödöllőn lakott, a Minorita Gimnáziumban tanult, de mikor az Iparművészeti iskolában folytatott tanulmányokat−1920-as évek elején−már a Fővárosban lakott.

A második Török Ignác szobrot 1995. október 6-án avatták fel, a szintén Török Ignácról elnevezett gimnázium mellett. Az avató beszédet Dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere tartotta, majd Dr. Szabad György országgyűlési képviselő, egyetemi tanár szólt az egybegyűltekhez. A szobor alkotója Tóth Zoltán, aki a tábornokot a komáromi vár térképének tanulmányozása közben formázta meg bronzból. Az alkotás Török Ignác születésének 200-ik évfordulójára került leleplezésre.

Fábián Balázs
Gödöllői Városi Múzeum