1933 decemberében röppent föl a hír, miszerint a kereskedelemügyi minisztérium terveket készíttetett a Gödöllő és Máriabesnyő közti domb átvágására. A korábbi bevágás mélyítésére azért volt szükség, mert az 1862 és 1867 közt végzett építkezések során a vasúti pályát hosszan elkanyarították Máriabesnyőn Szárítópuszta felé. Az Aszód felől Gödöllőre tartó úton azonban az emelkedő még így is túl magas maradt. A tehervonatokat Aszódtól egy másik vonat tolta fel a kaptatón, de így is 40 perc alatt tette meg a két település közti 16 km-es távot. A személyvonatok önállóan, de lassan és nagy kerülővel érkeztek be a gödöllői állomásra. A kerülő miatt mondták, hogy a máriabesnyői templomot kétszer is lehet látni a vonatablakból. Előzetes becslések alapján évi 200.000 pengő megtakarítást jelentett a mélyítés a MÁV számára a vontatási, forgalmi és pályafenntartási kiadásokban. A munkálatokra összesen 1,5 millió pengőt különítettek el. A pálya mélyítése és átépítése miatt, 1933 december 10-én Vasdinnyei Pál miniszteri tanácsos vezetésével helyszíni bejárást tartottak. A bejáráson részt vett az alispán, a főszolgabíróság, erdőigazgatóság, jószágigazgatóság és a premontrei rend képviselői.

A munka két éven át több mint 300 munkásnak jelentett megélhetést, mivel a munkálatok során a föld kitermelését leginkább kézi erővel végezték. Az építkezésen számos gödöllői munkás is dolgozott. Átlagos bérük 18-22 pengő közt mozgott. A munkálatok során kitermelt fél millió köbméter földet Budapestre szállították és a lágymányosi tó feltöltéséhez használták.

Máriabesnyőn az új pályatesten új vasútállomás épület is készült, melyet 1936 októberében avattak föl. A korábbi állomások közül kettőt megszűntettek: az egyik az új pályától távol esett, így funkcióját vesztette, a másik, azaz a kolostor melletti állomás pedig fölöslegessé vált, mivel az új állomásról már könnyű volt a kegytemplom megközelítése. Az új nyomvonal elkészültével a régi pályatest fölöslegessé vált. A síneket fölszedték és újra hasznosították, és a sin alapjául szolgáló kavics és sóder sem ment kárba: ezt a Szilhát utcában használtak föl.

A bevágás során a pályatest összesen 2,3 km-rel lett rövidebb és 12 méterrel lett mélyebb, mint korábban volt. Ezután már az állomástól elkezdődött a lejtés Aszód irányába. Az építkezés végeztével már ki lehetett iktatni a szárítópusztai nagykanyart. Ez a rövidülés a menetrendben nem okozott változást.

A bevágásnak nemcsak pozitív hatásai voltak. A mélyítés következtében a kertváros kútjai részben kiszáradtak, a rézsű aljában pedig egy kis forrás tört a felszínre.

A földmunkák során több ősállat maradványa is előkerült. A pliocén kor elején, kb 5 millió évvel ezelőtt folyóvízi homok rakódott le a mai Gödöllő területén. Később erre a homokrétegre rakódott egy löszréteg kb. 2,5 millió évvel ezelőtt. A vasúti bevágás során átvágták mind a fiatalabb lösz réteget, mind az idősebb homok réteget. A munkálatok során előkerült leletek szinte mind az idősebb homok rétegből kerültek elő, koruk az 5 millió évhez közelít. Találtak itt több orrszarvúféle, háromujjú ősló, ősi ormányos és ősi disznó maradványokat. A leletek az akkori Magyar Királyi Földtani Intézetbe kerültek, ma a jogutód Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál tulajdonában vannak. A Gödöllői Városi Múzeum a leletek egy részét kikölcsönözte az intézménytől, hogy a 2018 májusában elkészült új állandó kiállításunkban helyezzük el.

Fábián Balázs
Néprajzkutató
Gödöllői Városi Múzeum